Prológus

Az Ír partokon sétálva jöttem rá ,hogy ezt nem tehetem meg. Nem ugorhatok le a tengerbe a sziklák közé akár hogyan is gondolom ,hogy jó érzés. Én csak boldog akarok lenni vele. De ez sajnos nem lehetséges hisz ő már nem él. Sétáltam még egy kicsit és elértem oda ahonnan leesett. Bevillant a kép ahogyan megcsúszik a sziklán és a nevemet üvöltve zuhan a mélybe majd nagy csobbanással a tenger mélyébe esik. A hullámok elnyelik a testét. Én meg csak mozdulatlanul álltam ott. És kigördült az első könnycsepp majd társult hozzá a többi is. Miért kellet egyáltalán ide jönnöm vele. Így vissza emlékezve még jobban meg akartam halni. Belenyúltam a zsebembe ,hogy üzenjek a többieknek. Amikor egy bogyót tapintottam meg . Emlékszem ahogyan mondta az a férfi akitől vettem ezt és a többit. "Ha szomorú vagy csak vegyél be egyet meglátod minden jobb lesz..